szééép ködös november. nem szmogos, áh dehogy, ne merjük bebeszélni magunknak. ez igenis ködös! ha valaki mást mer állítani, az nagy valószínűséggel hazudik. nem érezzük orrunkban szőreink eldurvulását, torkunkban a kaparó szürkeséget, szemünkben a vak füstöt. nem fulladunk, nem telik meg minden egyes lélegzetnél fojtó gázokkal satnya tüdőnk, csak frissesség van és köd. ugye te is látod? érzed.
2 megjegyzés:
és én ő vagyok. szeretném hinni. legalább átérezni a hatalmas kalapja alatt, picit beköltözni természetszagú lelkébe, faágakkal óvva.
Különös.
Írjam én is azt, hogy szomorú amikor a színek kifakulnak?
Megjegyzés küldése