kikívánkozom innen. minden egyes részecskémmel, szememmel, orrommal, fogaimmal, hajszálaimmal, idegzeteimmel, csontjaim hajlatával együtt. szeretném ha maguktól útra kelnének, bátran felállnának iróasztalomra, határozott mozdulattal kinyitnák az ablakot, lerántanák a rácsokat és egy szökkenéssel kinnt volnának ebből az elégett, bódító álmosságba ringató levegőből. gondolkodás nélkül indulnának neki a zöldszagú, puha látványú ismeretlennek. nemlétező szavakkal játszadoznának, labdaként dobigálnák érzékeiket a sodródó értelmetlenségbe. légáramlat-lábakkal leveleket rugdosnának finoman, azok felkacagnának és engednének a játéknak. és még ezt sem tudom továbbképzelni. gonoszan zaklató realitás! találhatnál más áldozatot.