2008. november 30., vasárnap




magamhozvers(z)


mintha könnyedén himbálózna
emlékezetem,
aranykezem betege,
álmomban lógnak róla,
hátul felkacagnak.

kaviccsal megrakott dömper
feljegyzéseid,
megérinted a vállam,
fogaid csikorgatod, megdermedsz.
dobálom magam.

kinyomod belőlem a levegőt,
gyógyítani akartál,
megy a vénába,
végigmérsz tetőtől.
ostoba kényelmetlenség.

Nincsenek megjegyzések: